Tarthatatlan
Sós,
sors-könnyeket nyelek
alkatrész-létemből
szabadulva
valami igazságot
keresek
neonfényben
világító törött
arcod szorítom
még jobban
egy léggömb
kidurran
összerezzenek
patákat meg
villás farkat
cserélek
füstszagú ruhámra
elakadtam nincs
tovább
semmi ilyen
szabadság
vagy valami hasonló
interneten rendelt
illúzió
az álmom szerint
suttogó
hópelyhekkel
haverkodtam
de ha jön a tavasz
nem marad már
más
csak szolibarna
látomás
összefüggő
gondolatfolyam vagy
vagy csak megint sokat
szívtam
veled kell megkeresnem
elhagyott anyacsavarjaimat
a széttört
üvegek aszfaltján.
Tarhatatlan ez az
állapot.
2005 május 28.