Nekünk (Summa)

Szemedben nézem magam,
nem túl szép a látvány,
sehol egy szivárvány,
fakulnak a színek...

csak nehogy meghaljanak megint.

Nem mindig reggel van veled,
ritkább a macskavics,
üvegszilánkos szendvics
ma a vacsora. Nekem készítetted.

Lehet, hogy ez az utolsó vacsora.

Megbántottkákként keringünk,
Te Föld, Én Hold
egymáshoz nem érünk,
közöttünk légüres a Tér.

"Egymásnak esnek az égitestek"?

Mostanában ha széthasad
arcod a mosolytól
félek
nehogy darabokra essen szét.

Félek, nehogy darabokra essünk szét.

Tó vagyok. Úszol,
de hiába, vizet nyelsz
belém fulladsz és
én beléd fulladok.

Kifulladásig.