Mese Pihének

Egy kicsiny Tollpihe csöppent le az égbõl
kérges tenyerembe.

Egy másodpercig
(-míg egy könnycsepp
megteszi útját
szemtõl szájig)
megpihent kezemen,
de arra járt egy Gonosz Szellõ
(aki nagyon kegyetlen)
és elragadta kicsi Pihét!

A kis Pihe nyomban visszaszállt
és én, megelõzendõen a magányt
összezártam öklöm.
(-gondoltam ujjaim börtönében
boldog lesz a kis Pihe)

De jaj, a Gonosz Szellõ
az utolsó pillanatban
megint elröptette
(-s közben rájöttem:
Gonosz Szellõt
maga Pihe gerjesztette!)!
Öklöm levegõt markolt
és a levegõ (jelen esetben)
jelentette számomra a Pokolt!

Kis idõ múlva
Pihe ismét
rajtam pihent,
majd
kacagva tovaszállt
és mikor megint elfáradt
elûzve a magányt
kezemen ismét megállt.

Meddig játszol Gonosz Szellõ?
Hát Te, kis Pihe?
Kérges tenyerem nem lesz soha puha,
megmarad a sok hepe-hupa,
mást ne várj!
Félig enyém vagy már,
ne tagadd!
El nem mehetsz,
Csak az én tenyerem maradt!
Mire vársz?
Maradj itt örökre!
Add magad Egészen
Ha kell a Semmiért!
Mit kérdezel?
Miért?

Mert te az én Pihém vagy
én meg a Tiéd.

2005 február