A pincérnõ
letette
elém a poharat. Az üveg koppanása sokáig
visszhangzott fejemben, majd mikor elhalt, egy könnycsepp
rájött,
hogy
itt az ideje! Végig kell gördülnie az arcomon.
A mellettem ülõ kék pingvin ásított,
majd egy
nápolyit tett
csõrébe.Elrágódott
a
dolgokon.Csodálkozott, hogy nincsenek még itt a
lila birkák, de ha jobban utánagondondolunk...nos, nem is
hiányoznak
annyira.
Régen volt
már, mikor a fény sötétet csinált a
szobába, de most ismét.A
pingvin csak mosolygott ezen, már amennyire egy pingvin
képes a
mosolygásra.Felém nyújtott egy nápoliyt, de
én annyira sírtam, hogy
képtelen voltam tõle elvenni.A csillár halkan
felüvöltött
én pedig
felhajottam a pohárban lévõ löttyöt. A
hideg
láva végig száguldott
torkomon én pedig mosolyra húztam számat.Igaz,
hogy
nincs lábam
és a
kutyám is kimúlt a múlt héten, de jó
élni!
A csillár egyre halkabban üvöltött és a
pingvin tovább várta a lila
birkáka
t és a kisujjam
egyre rohamosabb ütemben kezdett láthatatlanná
válni. Még mindig fáj.