Zsille
Gábor: Kávéházi nő
Mint fókák a
tengerparton, fedetlen
combjai úgy
pihennek egymáson,
derengik át a
félhomályt. Egészen
könnyu az este.
Könyvem az asztalon
sápad, s míg
blúza takarásában
mellei ívét
találgatom, rúzstól
vérzik egy
jégkocka. Kézfeje lebeg:
ragadozó ujjbegyei
között
csókjai
ritmusára enyész, pulzál
a dohány. Velem
van, pedig mással.
Pajor Alex:
Kávéházi Nő (Parafrázis)
Szívdobbanásént
izzik fel cigarettája
-minden
szívás egy kis dobbanás-
majd lerombolja
füstbörtönét, kerek szája
utolsót slukkol,
-ősrobbanás-
ahogy elnyomja
rúzsa vérében fürdő csikkét.
Velem szemben ül,
nevet. Kis kacaj-gyöngyei
becsúszdáznak
kigombolt blúzán
mellei ívén
játszanak, szemem kövei
mozdulatlanok,
nézem lazán
egymáson
átvetett fedetlen fehér combjait.
Velem van, pedig
mással.
2005 május 15.