Epilógus

Konstanssá kopásunk elõtt elfeledetté
íródtunk. Hideg gyûlölet adta távolságot 
feszítek te A-ba én B-be de a haladás csak
illúzió valójában rükvercben ütközünk frontálisan.

Most már csak a reinkarnáció
menti meg közös karmánk a meg-
váltástól félsz pedig predesztináltam
neked lelki szegénységünk. Felnyitott
mellkasunk felett haldoklik a boncmester

és most hogy felcsipegetted hozzád
vezetõ morzsáid, halkan bûnné szelídülünk.