Álom

Álomlányként lépdelsz felém
száll mosolyod falevele
végig simítja bõröm tekinteted szele
elér remegõ kezed ruháid elém
dobod sejtem alakod
holdfény-homályban fürdik
verejtékben testünk izzik
egymás leheletét lélegezzük ha akarod
jobban szorítalak temetlek
magam alá ölellek
míg el nem hal sikolyod.

2005 április 13.