4-6
hangtalan hangulat
üvöltenek a
villamosfalak
sétáló
város
sértődős
üzletek
a kirakatot senki sem
nézi meg-
hasonlott emberek
üres tekintetek
a távolba
révednek
ajkaik üres mondatok
üres hangjait
formázzák
ez az élet?
tévednek.
"-ez már a blaha?
-aha, ja."
suhanunk.
"-te, most jön a
hunnia?
"-ja-ja-ja."
temetjük a
várost
fejfáján
graffiti
körútból
koszorút fonunk neki
robog a villamos
temetői menet
mentén haladunk
itt nem karambolozunk
mert mindenki halott
mégis
élünk
szerelmes párunk
ajkán jobbat
remélünk
divatba hozva
önmagunkat-
se...
pszt! a margithídon
senki sem szólhat
elhagytuk a múltat
nem jön holnap
-elhallgat az
utolsó pillanat:
megérkeztünk.
2005 május 12.